sos

Szeptember 18-án döbbenetes fotókat kaptam e-mailen. Egy állatvédő a dunakeszi "ebrendészeti telepről" készítette: nyüvektől nyüzsgő kutyatetem; nyitott dögkút (vagyis ásott gödör), amelyből épp egy kis vörös foltos igyekszik kimászni kevésbé szerencsés társainak oszló tetemei közül; a fűben egész marhafej szarvastul; kutyahulla, amelynek a hátsó felével és belső szerveivel valószínűleg társai csillapították éhségüket; a kennelben legyektől beköpött sebes fülű kutya szomorkodik.

Egyedül nem mertem nekivágni a "helyszíni szemlének", kísérőm pedig nemigen akadt, vártam hát az alkalomra. Azután október 6-án döbbenetes riportot láttam a Tv2 Aktív című műsorában. Messziről nézvést takaros, fehérre meszelt épület, aljában "kutya-lakásajtók" sorával, rendesen körbekerítve, a füves udvaron kutyasereg. Csak közelebb nem szabad menni... A stáb egy héten át rejtett kamerával figyelte, mi folyik az "ebrendészeti telepen". Láttunk délután érkező, zárt furgont, amelyből sorra húzkodták elő a kutyatetemeket, amelyek egyenesen a (már fedéllel ellátott) dögkútban landoltak. A tévéstábnak azt is sikerült kameravégre kapnia, miként szabadultak meg egy kutyatetemétől valahol a telephez vezető út szélén(!?) Arról is értesültünk a tudósításból, hogy a telepen napközben nem tartózkodott senki, az udvaron kószáló állatok napokig nem kaptak inni, enni, s ha igen, hatalmas szalonnabőrkéket és a fényképről már ismert, undorító tehénfejet...

A Dunakeszi Csellengők Állatotthon vezetője is megszólalt, megerősítve a riportban elhangzottakat, s hozzátéve, hogy tudomása szerint a két gyepmester méreggel küldi a másvilágra a befogott kutyákat. Egyikük azzal "cáfolt rá" erre az állításra, hogy a kutyákat lelövik és elaltatják (ők!) Több állatvédő is állítja: az országban működő bizonyos "ebrendészeknél" általános gyakorlat, hogy a befogott állatokat már a gyűjtőfurgonban hurokkal megfojtják. Érthető okok miatt az ilyesmire bizonyítékot rendkívül nehéz szerezni.

Az ebrendészeti telep fenntartója a helyi önkormányzat. A tévéstábnak küldött levelükben ez áll: szerintük a telep "az állategészségügyi előírásoknak megfelelően működik", a két gyepmester pedig "szakszerűen látja el feladatát". Nem így látta ezt dr. Dobos Attila, a Pest megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás váci kerületi főállatorvosa, aki október 7-én azonnali hatállyal, véglegesen bezárta a sintértelepet, a két "gyepmestert" pedig végleg eltiltotta e tevékenységtől. A még életben lévő kutyákat a váci gyepmesteri telepet is kezelő, amúgy is túlzsúfolt, kifogásolható járványvédelmi állapotú Zöld Menedék Állatvédő Alapítvány fogadta be.

Dobos doktor rövid interjút adott a Kutya Szövetségnek:

- Bejelentés vagy a szokásos ellenőrzés során jutottak tudomására az ott uralkodó állapotok?
- Azzal kezdeném, hogy a dunakeszi gyepmesteri telep nem is rendelkezett hatósági engedéllyel, ennek ellenére az állategészségügyi szakhatóság türelmes volt velük (mármint az önkormányzattal), mivel mindenféle járvány-, illetve állatvédelmi javító intézkedést megígértek, ezeket azonban nem tartották be. A Tv2 stábjának látogatása és a szokásos ellenőrzés véletlen egybeesése volt az utolsó csepp a pohárban. 
- Milyen konkrét okok vezettek a szigorú intézkedéshez?
- A telepen található ásott dögkút betelt, abba állati tetem nem helyezhető el; megállapítható volt, hogy a gyepmesterek nem a jogszabályban előírt módon járnak el; az ebekről vezetett hiányos dokumentáció nem egyezett az állatok létszámával; a jószágok kiirtására vonatkozó dokumentáció nem fedte a valóságot; a telepen a kutyák itatására alkalmas vezetékes víz nincs, ahogyan nincs nagynyomású fertőtlenítő készülék, sem fertőtlenítésre szolgáló vegyszer. 
- Volt-e joga a két gyepmesternek elaltatni, lelőni a kutyákat?
- Nem, mert altatást kizárólag állatorvos végezhet! Nagyon indokolt esetben az állat lelőhető, természetesen engedéllyel rendelkező személy által és állatorvosi felügyelet mellett. 
- Rótt-e ki állatvédelmi bírságot, s ha igen, mekkorát?
- A bírságot az Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás rója ki, amit napokon belül meg is küld az önkormányzatnak.
- Hogyan reagált az önkormányzat az Ön intézkedésére?
- Kénytelenek voltak tudomásul venni a telep bezárását.
- Tettek ígéretet a helyzet gyökeres megváltoztatására?
- Amint már említettem, az ígéreteiket nem váltották be.
- Hány kutya, és milyen állapotban került a váci állatotthonba?
- Tizenhárom, viszonylag jó állapotban.

A dunakeszi példa ékes bizonyítéka, hogy hét évvel az állatvédelmi törvény életbe lépése után egyes önkormányzatok még mindig úgy oldják meg a rájuk ruházott állami feladatot, a kóbor állatok befogását, hogy nem járnak utána: az a gyepmester, akivel szerződést kötnek, rendelkezik-e érvényes engedéllyel, van-e olyan (saját vagy szerződéses) telep, ahol a törvényes előírások szerinti bánásmódban és tartásban van részük a begyűjtött kóbor (sok esetben gazdával rendelkező) állatoknak, amelyeknek sorsát a kötelező 14 napos karanténozás után az dönti el, jelentkezik-e értük a gazdájuk, átveszi-e őket valamelyik állatotthon, hogy gazdához juttassa őket, vagy a "kegyes" halál vár rájuk.

A fentihez hasonló esetek sajnos jócskán előfordulnak még 2005 Magyarországán. Szerencsére találkozhatni emberséges, kifogástalanul működő, állatbarát ebrendészekkel is, de ez már egy másik történet...

nem mondom szép!!!!

itt van néhány kép a drága kutyusról!

 édes és barátságos!

nemmeleslegápol és tiszta!

hát így néz ki!

igazán nyugodt, de mégis éber kutyus!

nagyon szeretné már megtalálni az igazi szeretetet!

Geszteréd utcái kóborol!