A kistermetű, nagyon erős és szívós hucul lovak, amelyek száma Európában kétezerre tehető, különleges védelem alatt állnak.

Ezt a becses fajtát itthon is tartják: hazánkban az Aggteleki Nemzeti Parkban él hucul ménes. Augusztus második felének egy szeles, kellemetlen hétvégéjén - vagyis igazi huculnak való körülmények között - a nemzeti park területén megbúvó kis faluban, Jósvafőn megrendezték a Jósvafői Hucul Lovas Napokat.

Hatodszor gyűltek össze a huculszakértők és érdeklődők ezen a lovas ünnepségen és bajnokságon.

A kislovak versenyeinek hagyományos színtere a hucul ösvény. A pályát úgy jelölik ki, hogy a félelmetesen nehéz hegyi terepet modellezze. Ott versenyezzenek egymással a hucul lovak, ahol és amiben a legjobbak! A pályán épített akadályokkal is meg kell küzdeni, de Jósvafőn a természetes hegyek és vizek adta nehézségekkel is szembe kellett nézniük a huculoknak.

Keskeny árok is van a hucul ösvényen és víz feletti, magasra emelt pallókat, mozgó, billenő pallókat, meredek vízmosásokat, patakmedreket is útba ejtenek a versenyzők. Be kell mutatni a lovasoknak az ugró-tudományukat is, mégpedig többféleképpen, természetes fix, engedelmességi és leverhető akadályokon át... 

A hucul lovak idegeit teszik próbára a pályán elhelyezett ügyességi és ijesztő akadályokkal (például szalagos kapuval). Ezen a kegyetlen pályán ráadásul ezúttal díjugratást és fogathajtást is rendeztek.

A Hucul Lovas Napok programjának lassan hagyományos része egy különlegesség, a patkolókovácsok nemzetközi versenye is. Jósvafőn bemutatkoztak az ősi mesterséget ma is művelő, vetélkedni kívánó szakik is. Nagy tekintélyű patkolókovácsok, a német Kondrad Maier és a dán Flemming Christensen voltak a versenybírók.

A hucul fajtát tartók és tenyésztők, a különleges fajta megőrzésére vállalkozó hozzáértők nemzetközi szervezetbe tömörültek. A HIF-et Ausztria, Csehország, Szlovákia, Magyarország és Lengyelország hucultenyésztői alapították.