Képzeljünk csak el egy lovasbemutatót ellenfényben: egy büszke andalúz mént felemelt fejjel és méltóságteljes kisugárzással. A nézők sorain morajlás fut végig, amikor a szürke ló piruettezni kezd, miközben sörénye a mozgás ütemére lobog a levegőben. A lenyugvó nap felerősíti a ló farkának és sörényének fényét, és a páros álomszerűen mozog a pályán. 

Aztán változik a kép, egy egészen más helyszín, természetes környezetben, de a hatás ugyanolyan varázslatos - két hollófekete fríz kanca vágtat csikójával a réten. Dél van, a nap sugarai szinte függőlegesen érik a lovak szőrét. A négy fríz tükörként veri vissza a fényt, szabad mozgásukban pedig még izmosabbnak tűnnek. A két kanca sörénye a mellkasáig ér, és minden irányváltásnál meglibben.  
A két helyzetben egy valami közös: a szépség, amely bár különböző formákban nyilvánul meg, a lobogó sörény mindkét esetben erősíti az összbenyomást.

Hagyomány, divat, ésszerűség

A sörény hossza és "fazonja" bizonyos fajtáknál már-már az adott fajta névjegye - egy vérbelispanyol lovat, egy pura raza mént el sem tudnánk képzelni dús, hullámos sörénye nélkül, ahogyan egy fríz is bizarrul festene megfosztva ettől az ékességétől. Ugyanakkor más fajtáknál a sörény levágása jelenti a hagyományokhoz való ragaszkodást, gondoljunk csak a fjord lovak "csíkos" sörényére, amely csak gondosan vágva mutatja meg magát igazán.

A lobogó sörény "megzabolázásának" sokszor prózai oka van: így például a díjlovagló négyszögben nemigen látunk szabadjára engedett hosszú sörénnyel szereplő lovat, aminek egyszerűen az az egyik oka, hogy a lovast a rakoncátlan sörényszálak zavarnák a szárak kezelésében, a ló leheletfinom irányításában. Hasonlóképpen a díjugrató sportban is inkább rövidre nyírják, vagy befonják a ló sörényét, az ugrófeladatokban egyébként könnyen meg is zavarhatná a lovat a szemébe hulló üstök és sörény, amikor épp megpróbálja megtalálni a megfelelő elugrási pontot.

A sörény fonását előszeretettel alkalmazzák a tenyészszemléken is, ha hangsúlyozni akarják a nyak ívelését, hiszen a hosszú sörény nem emeli ki annyira a tökéletes formákat, mint a feltűnő színű gumikkal még hatásosabbá tett, apró "gombócokba" rendezett sörény

A sörény fonása meglehetősen munkaigényes elfoglaltság, amely nemcsak a lovas, hanem a ló türelmét is próbára teszi. Ráadásul egy-két nap után feltétlenül ki kell bontani az alkotást, máskülönben a sőrény szálai összebogozódnak és töredeznek. Így a kényelmesebb tulajdonosok gyakran a sörény teljes levágása mellett döntenek, ami egyes fajták esetében indokolt lehet - például a fjord lovaknál, hogy kiemelje sörényük fakó-fekete mintázatát -, vagy egyszerűen így írják elő a hagyományok, például a pura raza kancák esetében, ahol azonban a méneket sohasem fosztják meg "hajzuhataguk"-tól. 

például a fríz fajta esetében egyenesen szentségtörésnek számít akár egyetlen centiméterrel való kurtítás is -, legfeljebb némi fazonigazítást szoktak végezni, csepp alakúra tépett, vagy gondosan egyenesre nyírt farok-fazont kialakítva. Sajnos egyes hidegvérű fajtáknál még ma is sok tenyésztő ragaszkodik a farok rövidre kurtításának hagyományához, csak azért, hogy a far alakulását még kedvezőbbnek tüntessék fel. A farok kupírozását szerencsére napjainkban a legtöbb tenyésztő egyesület megtiltotta tagjai számára.

A hosszú szőr célja és értelme

Egy dologgal mindig tisztában kell lennie a lótartónak, főleg annak, aki nyitott istállóban tartja a lovát: a hosszú szőrnek fontos szerepe van, véd a rovaroktól. A sörény és farok nélküli ló tehetetlenül ki van szolgáltatva a legyek, böglyök, szúnyogok és egyéb rovarok támadásainak. A sörény légy-hessegető szerepét még úgy-ahogy pótolni tudja a ló nyakának és fejének rázásával, a hasa aljáról azonban hosszú farok nélkül képtelen elhajtani a csípős rovarokat. A farok ezen kívül megvédi a ló érzékeny hátsó felét az időjárás viszontagságaitól is, ezért semmiképpen nem szabad levágni. 

Tehát nem a tulajdonos egyéni ízléséről van szó - a természet nem véletlenül látta el hosszú szőrrel lovainkat. 

A sörény és a farok ápolása megéri a mindennapos fáradozást: igazán jó benyomást csak egy ápolt szőrű ló kelthet. Időnként egy vödör meleg víz, némi kímélő ápolószerrel és egy puha kefével kiegészítve megkönnyíti az életet. 

A sörény és a farok ápolásánál a tartós eredmény titka: el kell kerülni, hogy túl sok szőrszálat tépjünk ki - ehhez viszont legjobb, ha elfelejtjük a gyökérkefét és az egyéb sűrű szálú ápolóalkalmatosságokat. A ritka fogú sörényfésűvel is csínján kell bánni: leghelyesebb, ha minden nap szánunk némi időt a hosszú szőrök ápolására, és kézzel bontogatjuk ki az összecsomósodott szálakat.